etsi, megengedő ksz.

1) megengedő feltételes mondatban, melyhez a főmondat hozzá van kapcsolva, ha mindjárt, habár, mind a mellett, hogy: e. abest maturitas aetatis, jam tamen etc.; e. scio ego, tamen etc.; superbiae e. serae, non leves tamen, venient pnae (saját ige nélkül).

2) utómondat nélkül, önállóan egy korlátozó megjegyzést v. igazítást csatolván az előzményhez, ámbár, bár (= a gyakoribb quamquam) habet enim res deliberationem: e. ex magna parte tibi assentior. Do pnas temeritatis meae, e. quae fuit temeritas?