etiam, ksz. [etjam]

1) új fogalmat kötve az előzményhez, is, még, aliae e. dicendi virtutes; unum et e. vos rogo, ut etc.

2) hatósabb és nyomósb fogalmat csatolva, még pedig, sőt, sőt még, haec omnes sapientes summa, quidam e. sola bona esse dixerunt; quin e., sőt éppen. Innen gyakran kf. mellett, még: majores e. difficultates orientur.

3) ráhagyó erősítő feleletben, igenis, mindenesetre, ugyvan: Jupp. numquid vis? Alc. e., ut mox venias.

4) bizodalmas beszédben, A) par. m. mellett, ugyan, még ugyan: circumspice e. B) kérdésekben, melyek vagy méltatlankodást fejeznek ki (et e. clamas, még kiáltasz is?), vagy parancsot jelölnek (et e. vigilas, ébren vagy-e?, ébredj; e. aperis, nyitod-e, nyissad már; e. taces, hallgatsz?, hallgass!).

5) időről, A) folytonosságot vagy folytatást jelölve, még, még mindig: quum iste e. cubaret, hic in cubiculum introductus est; non satis me pernosti e., még nem ismersz eléggé; hunc ego nunquam videram e., ezt az embert még nem láttam volt soha. B) ismétlést jelölve, ezen kapcsolatban etiam atque etiam, ismételve, hatósan, gondosan stb., discere, multa affirmare, aliquid reputare, hoc te e. atque e. rogo.