etenim, ksz.

1) az előzmény indokolására v. magyarázatára, mert, tudniillik, nevezetesen, jelesesen = enim, l. e szót.

2) erősítőleg és a fejtegetést folytatólag, ugyanis, mindenesetre, továbbá, valóban. Jegyz. E szó rendesen a mondat elején áll, csak is költ. és újk. teszik néha a második v. harmadik szó után.