[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

et, ksz.

1) mint átalános összekötő szócska, és ( mikor a két tag mindegyike önálló, és egymás mellé rendelt egyenlő fontosságu fogalmakat köt össze, vesd ö. que): mater tua et soror a me diligitur. Ide tartozik a kettőzött etet, mind―mind, mely mind a két tagot kiemeli: et mari et terra. E helyett néha ez áll: a) queet, egyes szók (nem mondatok) összekötésére: legatique et tribuni; b) etque, két mondatot kevésbé szorosan kapcsol, officia et servata praetermissaque; c) nequeet vagy etneque (nec), mikor egy állító mondathoz tagadót csatolunk, mit legkönnyebben ugy magyarítunk, hogy neque (nec) helyébe et non» szókat képzelünk: et certa nec longa calamitas, bizonyos de nem hosszas; nec miror et gaudeo, id factum esse; quia et consul aberat nec facile erat nuncium mittere; ha a tagadás csak egyes szóra vonatkozik et non» szokott állani.

2) küln. A) néha et által hatósabb és bővebb értelmü kifejezés van csatolva a mondotthoz, ugy hogy ekkor et még pedig, sőt, laudat et saepe virtutem; parvae res et eae tenues; errabas et vehementer errabas. B) összehasonlító kifejezések után, mint: par, idem, similis, aeque, melyek vagy hasonlóságot vagy különbözést jelölnek, gyakran etac, atque stb. mikor ezzel mint lehet magyarítni: nisi aeque amicos et nosmet ipsos amemus; non alia causa aequitatis est in uno servo et in pluribus. C) et quidem szóvitákban fordul elé, mikor az ellenfélnek meg van engedve, hogy állítása igaz ugyan, de egyszersmind ki van jelentve, hogy annak kevés a fontossága v. jelentékenysége: cruciatus est Trebonius: et quidem a Carthaginiensibus Regulus. D) (többnyire költ. és újk.) néha et» két közvetlen egymásra következő eseményt kapcsol: dixit et extemplo abiit; vix prima inceperat aestas, et pater jubebat (midőn); nec longum tempus, et ingens abiit arbor. E) (költ. és újk.) par. m.-hoz et» azt köti, a mi történni fog, ha a parancsolat teljesítve lesz: dicet magnus mihi eris Apollo (és). F) indulatos kérdést vezet be: et quisquam praeterea numen Junonis adoret? et sunt qui de Appia via querantur?

3) (többnyire költ. és újk.) = etiam, is, sőt ― is: et alii multi; probe et ille; et illud videndum, quanto magis homines mala fugiant.

4) mikor egy gondolat elébb tagadólag, azután állítólag van kifejezve, ezzel hanem szoktuk magyarítni: nihil habent haec proni et supera semper petunt; tamen animo non deficiam, et id, quod suscepi, quoad potero, perferam.