1. erro, 1. k.

1) eltéved, a helyes jó utról eltér, tévuton van v. oda jut: monstrare erranti viam. Küln. A) az igazságtól v. valóságtól eltér, téved, tévedésben van: e. in illa re, in alteram partem, így is: illud errasti: ebben tévedtél, (költ.) e. tempora, az időszámlálásban, erratur, tévednek. B) erkölcsileg téved, hibáz, hibát követ el: rex erravit et lapsus est.

2) bolyong, barangol, kóborol, tévelyeg (vagy önkénytelenül nem tudván az utat vagy akarva, nem választván határozott irányt és czélt; vesd ö. vagor és palor): vagus et exul erravit; e. per lucos; stellae quae errantes et quasi vagae nominantur, a bolygók. Innen A) (költ.) capilli ee., szerte repülnek, lumina ee., bizonytalanul, nyugtalanul forognak a szemek, ignis e., e terjed. B) (költ.) terrae erratae, a bebarangolt tartományok. C) átv. ért. a) oratio e., egyik tárgyról a másikra szökik; opinio errans, tétovázó; b) (költ.) honor tuus e., bizonytalan; erro quid faciam, (Pl.) nem tudom mit tevő legyek.