erraticus, mn.
(ritkán) bolygó, tévelygő, kóborló, barangoló (mint tartós, állandó állapot, vesd ö. errabundus homo; stellae ee., a bolygók (planéták); növényekről vadon termő; vitis serpens multiplici lapsu et erratico határozatlanul mindenfelé terjedő.