ergo (ritkán ergo a 2. értelemben ),

1) (elavult) fn., mint causa, gratia, saj. esettel, miatt, -ért, végett, kedveért: hujus rei e.; virtutis e.; funeris e.

2) ih. következőleg, tehát, hát; (ősk. és újk.) hatósban: e. igitur es itaque e. A) átalános állító v. tagadó mondatokban, itaque e. erecti suspensique animos intenderunt. B) kérdésekben, melyek következtetést foglalnak magokban hát, tehát: e. illi hoc intelligunt, ego non intelligo? cur me e. interrogas? C) par. m. után: tace e., hallgass hát; intro e. abeant! D) mint igitur, zárjeles mondattal megszakasztott beszédben, az összefüggés helyreállítására.