equidem, ih. [ebből: e, v. ec, mely mutató előrag és quidem, vesd ö. ecastor; mások szerint nem oly helyesen e helyett, ego quidem ]

mint erősítő szó

1) ego nm. v. valamely ige e. első személyével kapcsolatban azon személyt emeli ki = én részemről, én csakugyan, én valóban (csak is így használja Ciceró e szót): nolim e.; sum e. a te lacessitus.

2) átalán erősítőleg, az ige bármely személyével kapcsolatban, valóban, csakugyan: e. nos jamdudum te accusamus; e. si scis tute etc.; e. innumerabi les mihi videntur; insanit hic e.; néha certe, edepol stb. hozzáfüggesztése által még hathatósbbá lesz: e. edepol liberalis est.

3) Küln. megengedőleg = ugyan, igaz hogy, a mikor aztán megfelel neki: verum, tamen, sed tamen, verum tamen.