eques, itis, hn. [equus]

1) lovas, A) a ki lóháton van, lovas ember: ille eques sex dierum spatio longitudinem Italiae transcurrit, lóháton megjárja. B) lóháton harczoló, lovas katona: ee. peditesque és ee. virique, lovasság és gyalogság. Gyakran eques gyűnévileg = equites: is e. optimus fuit in Graecia; equitem ad pedes deducere, a lovasságot leszállítni és gyalog vinni a harczba.

2) lovag, a római lovagi rendből való (ez iránt lásd a római régiségek tankönyveit); ez értelemben is gyakran gyűnévileg : eques = equites. Innen átv. ért. (Hor. sat. 1, 10, 76) a finom ízlésü mívelt társadalom, a «mívelt közép osztály».