†epitritus, mn. [= epitritos ]
(újk.) négy harmadat magába foglaló. Tehát
1) sajátl. mint mn. egy és egy harmadnyi, latinul: sesquitertius, numerus, egy szám, a mely négy harmada egy más kisebb számnak; így fn. is epitritus, i, hn.
2) epitr. pes, egy három hosszu és egy rövid szótagból álló verstag, még pedig: epitr. primus: È ― ― ―, epitr. secundus ― È ― ―, epitr. tertius ― ― È ―, epitr. quartus ― ― ― È.