2. eo, [is]

I. ih.

1) térben, oda, ahhoz: eo abiit; statuit legionarios milites eo (azaz in equos, melyeket azelőtt kevéssel említett) imponere, rájok felültetni.

2) innen A) időben ez ideig, addig, eo usque. B) azon fokig, azon pontig: eo rem deduxit, oda vitte a dolgot, eo consuetudinis venit, annyira megszokta, akkora készséget szerzett benne magának, szintígy eo usque desperationis eos adduxit.

3) valami pótlék v. hozzáadás jelölésére, még hozzá: eo accessit ut etc.

4) átv. ért. szándék v. czél jelölésére = oly czéllal, a végre: eo scripsi ut etc.; eo illum ad te misi ut etc. ―

II. is névmásnak kn. e. hat. esete A) azért, annak okáért: frater venit, eo vereor ne etc. B) középfok mellett, annál, lásd is.