1. eo, ivi, itum, ire, k.

1) megy, e szó legtágasb értelmében, átalán minden mozgásról = megy: ire domum, ad aliquem; ire alicui subsidio, valakinek segítségére menni; ire pedibus, gyalog vagy szárazon menni, ellentét: ire equis (költ. in equis), lóháton menni, lovagolni, v. navibus (így is: cum classe), hajón, ire curru (költ. in rheda), szekeren menni, szekerezni. Küln. a) ire dormitum, alunni menni, ire exequias, temetésre menni. b) (színk.) i in malam rem, in crucem, menj a pokolba. c) rokonos tárgyesettel, ire vias novas ismeretlen tájakon utazni, itque reditque viam, eljön s visszamegy, ire viam notam. d) ire in, contra, adversus (ad) hostem, rá v. -nak, -nek menni, megtámadni, szintígy: ire in Capitolium. Innen sajátlanul A) (költ.) foly, özönlik, ömlik: sanguis it naribus, sudor it per artus, szintígy: Euphrates jam mollior undis it. B) trabs it, merül, telum it, repül. C) msz. pedibus ire (v. csupán ire) in sententiam alicuius, szavazáskor a senatusban valaki véleményére állani, in eandem sententiam, ugyanazon véleményt pártolni, ire in alia omnia, egészen ellenkezőre szavazni.

2) átv. ért. A) az eddigi körülményben vagy állapotban történt valami változásról; sanguis it in succos, nedvbe megy át, nedvvé válik; ire in rixam, összeveszni, in lacrimas, sírásra, sírva fakadni. B) (költ.) rumor it per urbes, elterjed, clamor it clo, égbe hat; circulus it per collum, nyak körül megy (nyaklánczról.) C) elmegy, elenyészik; homo paullatim it, enyészik, tempus it, elmúlik. D) (újk.) valamely áruczikkről s több efféléről, elkél, vevőre akad, «jár» haec res it tot numis. E) eléhaladásról: res melius it, jobban megy, ire in melius, javulni. F) valamely czél v. szándék kijelölésekor: ire in suffragium, szavazásra kerülni, szavazáshoz kezdeni, in pnas, büntetéshez fogni, ad arma (saga), fegyvert ragadni, in caedem, öldökléshez fogni. Küln. gyakran valamely ige hanyatlójával = rajta v. azon van, szándékozik, neki kezd, akar: ire prohibitum aliquid, valamit meggátolni törekedni, ire ultum injurias, megboszulni akarni, törekedni; innen iri szenv. hat. mód, ha hanyatlóval jő kapcsolatba, szenvedő határtalan módu jövőt formál (amatum iri, szerettetni fogni). G) parancsoló módját i», és foglaló módjának jelenidejét eas, eat, (költ.) használják gúnyolólag vagy méltatlankodva, midőn valakit olyasmire szólítnak fel, miről azelőtt eléggé bébizonyult, hogy lehetetlenség, esztelenség, akár átalán alacsonyság lenne: i nunc et versus tecum meditare sonoros (menj most, ha tudsz stb.).