encaustus, mn. [egkaustkos ]

beégetett, a) a régiek viaszfestéséről, többnyire fn.: encausto v. encausta pingere, beégetett színekben, viaszban festeni. b) fn. encaustum (sacrum) és encautum, az a biborvörös tenta, a mellyel a római császárok nevöket aláírták.