1. en, isz.

lám! ime! ahol van! (vannak)

1) mikor valamely váratlan v. nevezetes tárgyra v. körülményre élénken és indulattal figyelmeztetnek valakit: e. Priamus, lám itt van Priamus; e. causa cur; e. ego, ím itt vagyok! Consul e., inquit, hic est; e. cui committas, lám ez az, a kibe te bizol; így is e. causam cur etc., e. quatuor aras; in castris e. meis fama mortis meae expectata est.

2) kérdéseknél, A) hogy valakinek figyelme felgerjesztessék: e. quid agis? B) gyakran bámulást v. indulatot jelöl. e. quid ago? e. quid agam? e. unquam aspiciam te? hát látlak-é téged valaha?

3) (költ.) par. m. mellett a felszólítás nyomósbítása végett: nó! nóhát! e. accipe! e. age segnes rumpe moras.