emungo, etc. 3.

1) (költ. és újk.) e. se v. emungi, kifú (orrot); sajátlanul (Pl.) emungor oculos ex capite, kiverik a szememet.

2) átv. ért. (tsz.) A) homo emunctae naris, «finom orru» éles eszü, azaz élczes, magát jól feltaláló. B) (színk.) e. aliquem argento, és önállóan e. aliquem, pénzét elcsalja, rászedi.