emorior, etc. álszenv. 3. k.

1) meghal, a) sajátl. emberről: in alicuius complexu, pro aliquo; közm. verba facit emortuo, süket fülnek prédikál, sziklát tart szóval. b) tárgyakról: terra emoriens, pusztuló; carbo emoriens, elalvó; sterilis seges emoritur, elpusztul: radices emoriuntur, kivesznek.

2) átv. ért. egészen eltűnik, elenyészik, laus eorum e. non potest, spes e.