eminentia, ae, nn. [eminens]
1) (ritkán) kiállás, innen kitünő, szembeötlő része egy képnek, festménynek (ellentét: umbrae). Küln. a) domború kinövés növényen vagy az emberi testen. b) átalán: domborodás. ||c) magassága a kornak.
2) (újk.) kitünőség, operis.