eminens, tis, mn. kf. és ff. [r. emineo ]

1) kiálló, kidomborodó, kimagasló, magasan fekvő; küln. mint msz. a festészetben, ki- v. feltünő, szembeötlő; eminens effigies, élénken, tisztán kivehető kép (ellent. adumbrata imago, vázlatos árnykép).

2) átv. ért. kimagasló, rendkivüli, kitünő, jeles, fényes; innen fn. a) eminentes, ium, hn. kitünő személyek; eminentissimi Graecorum, a legjelesebbek a görögök közt; a császárkorban: vir eminentissimus volt a praefectus praetorio és a magister militum czíme. b) eminentia, ium, kn. a) egy beszéd fénypontjai. b) magasztosság, fenkölt nagyság.