eloquium, ii. kn. [eloquor] (költ. és újk. )

1) beszéd, beszélés, szólás, szó, populi quibus pro eloquio nutus est.

2) beszéd, mint a gondolatok kifejezése, eloquio virum molliet; facundia praeceps tulit eloquium insolitum, a nyelv merészsége szokatlan beszédet nemzett.

3) szónoki tehetség, adomány, ékesszólás, Romani maximus auctor Tullius eloquii.

||4) nyelv, eloquium Latinum.

||5) nyilatkozat, mondás, közlés; küln. a) szóval való közlekedés, beszélgetés. b) jósda nyilatkozata, jóslat.