†ala, ae, nn. [összevonva ebből: axilla]

1) madár-szárny; (költ.) aa. velorum, fulminis.

2) emberről, a felkar része a váll körül, küln. az alsó hajlás, a tulajdonképpi hónalj, hón; innen jelöli a hónalj izzadságának kellemetlen büzét, «bakszag», «bakbűz.» Ennek elhárítására ki szokták volt tépegetni a hónalj szőrét, innen ez a szójáték; Sy. Sine pennis volare haud facile est; meae alae pennas non habent. Mi. Nolito edepol devellisse; jam his duobus mensibus volucres tibi erunt tuae hirquinae. Plaut. Poen. 4, 2, 49 stb.; így aztán még (újk.) az állatoknál azon öblösség, hol az első lábak a szüggyel összeérnek; a növényeknél ama nyilás (váll), hol az ág a törzsből kiindul; épületeknél: szárny, oldalcsarnok, folyosó.

3) hadseregről, szárny, seregszárny. A szárnyon a lovasság állott, később a szövetséges csapatok, nevezetesen ezek lovassága, és aztán ennek egy osztályát nevezték a.-nak; eme csapatok neve alarii», lásd e szót.