elementa, orum, kn. t. (és újk. e. )

1) e. alkatrész, elem.

2) gyakran alap, valamely tudománynak v. mesterségnek elemei, ee. puerorum, ee. loquendi, a beszédnek. Innen A) (újk.) abécze, betürend. B) (költ.) kezdet átalán, prima ee. Romae.