elegans, tis, mn. kf. és ff. [eligo]

1) (ősk.) roszaló értelemben, válogatós, finnyás, homo.

2) dicsérőleg A) helyesen választani tudó emberről, jó izlésü, finom, csinos; gyakran olyanról, a ki itéletében v. beszédében el tudja találni, a mi helyes (éleselméjü, mélybelátásu): homo in omni judicio elegantissimus. B) tárgyakról, melyek helyesen vannak megválasztva, izletes, szép, finom, csinos, takaros, genus dicendi, epistola, ars.