elatio, onis, nn. [effero]

1) ft. kivitel, kihordás; || küln. halott kivitele, eltakarítás, eltemetés.

2) felemelés, oneris, manus.

||3) k. emelkedés: a) t. elationes maris; fluctuum, a hullámok feldagadása, felzudulása; b) csillagokról, magasra emelkedés.

4) átv. ért. A) fölemelkedés, fölemelkedettség, animi magnitudo et e.; e. orationis, fellengés, magasztosság. B) elragadtatás, magán kivül létel, szenvedélyesség, animi. C) a nyelvtanban: a hang emelése (= arsis). ||D) elbizakodás, magát nagyzolás, dicsekvés.

5) valaminek valami felibe helyezése (ellentét: summissio, alárendelés), parium comparatio nec elationem habet nec summissionem.