ejicio, jeci, jectum, 3. [ejacio]

1) kivet, -üz, -kerget, -taszít: e. aliquem ex oppido, aedibus foras; e. aliquem in exilium, számkivetésbe küld, száműz; e. linguam, kinyujtja; e. sanguinem, köp, hány; átv. ért. e. curam, memoriam rei alicuius ex animo, elűz, kiver; e. stirpes superstitionis, kiirt; e. vocem, gemitum s több efféle, fakad (-ra, -re). Küln. A) e. se e navi in terram, in agros, rohan, siet. B) e. navem, a) a hajót a parthoz hajtja, kiköt, in terram, eo, oda; b) rendszerint, a hajót zátonyra kergeti; majd mindig szenv. navis (classis) ejicitur ad insulam, in litora, ütközik. Innen C) hasonlóan szenv. személyről; szárazra vettetik, küln. r. ejectus, oly hajótörést szenvedettről, vagy vizbefultról, kit a habok partra vetnek. D) erővel, erőszakkal kivesz, kiránt, kitör, dentem; quo facilius ejiciatur infans (mortuus). E) holttestet temetetlenül kidob, eldob; cadaver ejectum. a mellyel senki se gondol, hányt-vetett, nyomorult. F) magából kivet, kihajt a) linguam, kinyujt, kiölt; innen r. mint kn. t. fn. ejecta, orum, kinyulványok, kiszökések; b) kihajt, magából kinöveszt, vitem ex se; c) helyéből kimozdít, kificzamít, kimarjít, articulamentum; innen fn. ejecta, orum, kn. t. kimarjulások, kificzamodások.

2) átv. ért. elvet, roszal, rationem Stoicorum; küln. színészről, szónokról s több efféléről = «kifütyöl», «lepiszeget», lelépni kényszerít.