egressus, us, hn. [egredior]

1) elvontan, kimenés, elmenés; e. vester, rarus egressu, a ki ritkán megy ki. Küln. A) adhaerere egressibus (költ. és újk.), videt egressus a kimenőket. B) partraszállás, kikötés: optimus tibi erat e. C) átv. ért. egressio.

2) összerüen (költ. és újk.) kijárás (kimenő út), obsidere omnes ee.; e. fluminis, torkolat.