egregius, mn. [egrex sajátl. a nyájból kiválasztott ]

1) válogatott, szemelt, jeles, kitünő, rendkivüli s több efféle, forma, laus, civis, victoria; egregius bello, a hadban; egregius animi, gondolkozásu.

2) fn. a) egregium, i, kn. (újk.) megtisztelő tett v. dolog: mihi egregium erat, reám nézve megtisztelő dolog volt, «szerencsémnek tartottam»; így: egregium publicum, az állam becsülete, dicsősége; b) t. egregia, orum, kn. kitünő cselekedetek, érdemek.

3) a császári korban egy czim, bizonyos magas rangu államtisztviselők számára, igy értelmezve: hogy a vir egregius» a vir clarissimus» és a vir perfectissi mus» után következett a rangfokozatban. Jegyz. E mn. kf.-ban nem fordul elő; ff.-ban csak nagyon ritkán és (újk.) pl. Gell. 14, 5, 3.