efflo, 1.
1) kifú, kilehel, ignes ore, pulverem; (költ.) e. colorem, elveszti; küln. e. animam (költ. extremum halitum), lelkét kiadja, és ezen jelentésben önállóan (költ.) abjicit efflantem, a haldokló; quod moriens efflavit, haldokolva mondott (újk.).
2) k. (Lucr.) kitör, -csap, flamma.