1. effero, extuli, elatum, efferre

1) kihord, -visz, -vezet: e. tela ex aedibus, aurum foras, frumentum ab Ilerda; e. mucronem, gladium, ránt; e. pedem, elmegy; e. arma, vexilla e castris, extra fines, fegyveresen, zászlókkal elvonul; cursus (impetus) eum longius extulit, messzebb vitte, elragadta. Innen átv. ért. A) (a házból a sirba viszen), sirba visz, eltemet, eltakarít, aliquem; populus illum e., őtet (a maga költségén) eltemettette. B) a földről, eléhoz, terem, megad, jövedelmez: ager e. fructus uberiores; aetates singulae singula genera dicendi extulerunt. C) kimond, kifejez, mond, verba, graves sententias inconditis verbis. D) átv. ért. széthord, köztudatra juttat, kihirdet: e. vocem alicujus in vulgus, clandestina consilia. E) elragad, dolor me e.; leggyakrabban szenv. valamely szenvedélytől s több effélétől magát elragadtatni, ösztönöztetni engedi, efferri dolore, odio, cupiditate, incredibili gaudio. ―

2) magasba visz, hord, emel, felemel s több efféle: e. aliquos in murum; e. malleum alto; aliquem supra leges, fölébe emel, ad summum imperium, emel. Innen A) e. se, fölemelkedik, eléáll, feljut, virtus se e., Athenis primum orator se e. B) e. se v. szenv. efferri, magát képzetében felemeli, nagynak hiszi magát, kevély, dölyfös, pöffeszkedő: e. se audacia, scelere; küln. r. elatus, kevély, illa re, amazzal, büszke valamire. C) a beszédben fölemel, dicsér, magasztal, aliquem laudibus, aliquid verbis. D) e. aliquem pecunia et honore, -val, -vel, magasra emel, megjutalmaz.

3) (ősk.) végig elhordoz, kiszenved, malum.