1. editus, mn. kf. és ff. [edo]

kiálló, felemelkedett (környezete felett), magas (vesd ö. altus, celsus stb.) locus, collis. Innen átv. ért. kimagasló, kitünő, viribus editior, erejével kitünő. Mint fn. a) editum, i, kn. magaslat, emelkedett hely, csak e kapcsolatban: in edito, ex edito. b) t. edita montium, vagy csak: edita, magasan fekvő vidék (ellent. plana).