1.†echinus, i, hn. [= ecinos ]

1) sün, tövisdisznó, rendszerint tengeri sün, tüsköny (Echinus esculentus L.).

2) réz öblögető medencze.

3) a gesztenye külső tövises burka.

4) az építészetben egy tojásdad párkánytag, küln. a joniai oszlopfőn.