dux, ucis, hn. és nn. [duco]

1) vezér, vezető, utmutató vagy -nő: d. itineris. Innen átalán a ki valamely cse lekvésnek v. vállalatnak élén áll s annak vezetője: d. facti; diis ducibus, az istenek vezérlése alatt. Szintígy: natura d., midőn a természet mutat utat.

2) küln. valamely hadcsapat vezetője, vezér, parancsnok (átalán, ezért az alparancsnokról is mondják, vesd ö. imperator). Innen a) (költ.) vezér, vezető átalán, d. gregis, kolompos; b) (költ.) császár.