durus, mn. kf. és ff.

1) kemény a tapintatra nézve, ferrum. Innen átv. ért. a) (az izérzékre nézve) fanyar, vinum; b) a hallérzékre nézvel éles, durva, nehézkes; innen (a kimondásra vonatkozólag) kemény, durva; c) fn. durum, i, kn. a) a szőlővessző megkeményedett, fás része; b) kemény ürülék, durum cacare.

2) átv. ért. A) (a mivelt ellentéteül) = durva, nyers, faragatlan, bárdolatlan, miveletlen: homo ut vita sic oratione durus. B) edzett, erős, izmos, szigoru erkölcsü, Spartiatae, Hannibal, (költ.) juvenci. C) (a szende és szelid ellentéteül) kemény, szigoru, hajthatatlan, érzéketlen: d. judex, gens, d. et ferreus. D) os d., szemtelen. E) tárgyról, a) nyomasztó, terhes, sulyos, sanyaru, servitus, lex, labor, fames; b) mostoha, nem kedverő, fortuna, conditio; c) kétes, sajnos, veszélyes s több efféle, res, morbus, via; d) időjárásról v. évszakról, rideg, zord: tempestas, anni tempus; e) a müvészet v. tudomány müveiről, kemény, merev, kellemetlen, ügyetlen, signum, poeta, versus.