duro, 1. [durus]
1) keményít, keménnyé tesz, coria, ferrum ictibus; vitia durantur, megrögzenek, gyógyíthatatlanokká válnak.
2) átv. ért. A) edz, erőssé és edzetté tesz, fáradsághoz, szenvedéshez szoktat: d. humeros ad vulnera, exercitum crebris expeditionibus. B) (ritkán) eltompít, érzéketlenné és tompává tesz: d. aliquem ad plagas. C) magát valami iránt megedzi, keménnyé teszi, kitart, eltűr, quemvis laborem. ―
*1) megkeményedik, kiszárad, solum d. coepit. Verg. ecl. 6, 35.
2) átv. ért. megkeményíti, megbicsakolja magát, makacsul ragaszkodik nézetéhez v. szándékához, megmarad feltételében; in nullius umquam suorum caedem duravit, keményszivüsége nem volt oly makacs, hogy családja tagja kivégezte téseig ment volna; non durat ultra poenam abdicationis, nem megyen tul.
3) A) megmarad, kitart, kiáll valamely helyen v. körülmény közt, megállja: nequeo d. in aedibus; nequeo d. quin herum meum accusem. B) tart, tartós (vagyok stb.), fennáll, megmarad, eltart: d. per omne aevum, corpus non d. post mortem; iracundia d. adhuc; (Tac.), qui dd. usque ad nostramaetatem, élnek. C) (újk.) kemény, érzéketlen, eltompult, elfásult (vagyok stb.).