duplico, 1. [duplex]

1) megkettőztet, két akkorává tesz. Innen d. verbum a) a szót ismétli, kétszer teszi; b) összetétel által képez.

2) átalában nagyít, nevel, flumina, curam, opinionem de se.

3) (költ. és újk.) valamit úgy hajt össze, hogy kétrétü legyen: d. poplitem, corpus; d. virum, az embert összegörzseszti.