dum,
1) egy időben történő két cselekvényről, mi közben, mi alatt, miglen v. (mikor valamely ok v. indok fogalma is hozzájárul) midőn: gyakran jelen idővel (dum haec geruntur, Caesari nunciatum est) de multtal és félmulttal is. Sokszor lehet fordítni így is: addig a míg: hoc feci d. licuit; milites quievere d. urbis vires inspicerent (itt a szándékot jelöli, a katonák ugyan is csak azért nyu godtak, hogy a város erődítéseit megszemlélhessék); gyakran e fogalmat«addig» még különösen is kijelölik e szókkal: tamdiu, tantisper, tantum, modo; néha ellentétben áll ezekkel: postea, deinde, nunc.
2) egymásután következő két cselekvényre vonatkozólag, a meddig, addig a mig: ea mansit in conditione d. judices rejecti sunt (csupán az időpont kijelölése, hogy meddig); sic opus omne contexitur, d. justa muri altitudo expleatur (itt az időn kivül még a czél és uralkodó eszme is ki van jelölve); exspecto d. ille venit, míg jön, d. ille veniat, hogy eljöjjön.
3) mint feltételező szócska, ha csak, ha, csak hogy: oderint d. metuant, d. ob rem(sit), csak hogy használjon; még nyomósabbá teszi modo» (dum modo), néha tamem» is járul hozzá: dumne dummodo ne, ha csak nem, csak hogy ne.
1) nondum, még nem, vixdum, még alig, nihildum, még semmi.
2) (t. sz.) a parancsolás és felkiáltás nyomatékául: agedum, rajta hát! agitedum! tacedum, hallgass hát! cedodum, adsza csak ide! ehodum, halldsza csak!