dulcis, e, mn. kf. és ff.

1) édes, kellemes izü (vesd ö. suavis), mel, pomum, uva, sapor; aqua d., édes viz. Innen fn. a) dulce, is, kn. valami édes, édesség, italról, küln. édes bor; b) dulcia, ium, kn. édességek, édes izü holmik (ellent. amara, acida; vesd ö. dulcium).

2) átv. ért. A) kellemes, kedves, bájos, kecses (jelöli az alanyi gyönyört valamiben, vesd ö. amoenus stb.): d. carmen, orator, nomen libertatis; d. fortuna (költ.), kedvező. B) barátsági vagy szerelmi viszonyról, kedves, drága v. szeretetteljes, barátságos, gyöngéd: d. amicus, liberi dd.; gyakran a megszólításban, dulcissime frater, dulce decus meum.