ductus, us, hn. [duco]

1) vezetés: aquae d., vizvezetés. Innen d. muri, felépítése hosszu vonalban.

2) húzás, vonás; falcis, huzva vágás (ellent. ictus falcis, csapva vágás); pretiosas aves scindit, per pectus et clunes certis ductibus circumferens eruditam manum frusta excutit, a tanult, ügyes feldarabolóról, a ki biztos irányban végig huzza kését; így: d. labearum, félre huzás, és innen névk. vonás, literarum; oris, arczvonás.

3) vezérlés, vezénylet: rem optime gessit suo ductu.

4) átv. ért. a beszédről: A) (újk.) összefüggés, folytonos összeköttetés, «fonal», pl. színdarabban. B) körmondat.