ducto, 1. [duco]
(többnyire ősk. és újk.)
1) vezet, vezérel, exercitum per loca saltuosa; d. restim (Pl.), a kötelet viszi a tánczban, azaz a tánczot vezeti, szintígy: d. equites, vezeti. Küln. ágyast visz magával haza.
2) átv. ért. rászed, félrevezet, megcsal, aliquem.
*3) számít, tart, pro nihilo. Plaut. Pers. 4, 4, 85.