2. duco, xi, ctum, 3. [dux]

1) valakit vagy valamit valahová vezet, visz, vezérel: d. aliquem intro, secum in castra, aquam per fundum alicuius. Küln. A) d. aliquem ad mortem, és önállóan: d. aliquem valakit halálra, kivégzésre vezet; d. aliquem in vincula. B) gyakran hsz. d. cohortes ad eam partem munitionum, reliquas copias contra Labienum. Innen: a) (Liv.-nál gyakran) önállóan: a vezérről = serget vezérel, a sereggel megy, marsol: Tullus contra hostes d., Fabius imis montibus d.; b) valamely alsóbb tisztről = vezet, elévezet, vezényel: d. exercitum; d. primum pilum, ordines Centurionak lenni. Ritkán elől menve vezet, és innen k. (újk.) előre megy, előre marsol, pars equitum ducebant; c) átalán vezérel, élén áll, első: d. familiam, szintígy: d. classem discipulorum. C) (tsz.) d. se, odább áll, elillan, elmegy. D) d. aliquam uxorem, e szóval domum» v. e nélkül is, nőt visz haza, nősül, szintígy: d. aliquam in matrimonium, és önállóan: d. uxorem, házasodik. E) átalán húz: d. frena manu, ferrum vagina, sortes; d. fletum, zokog; d. spiritum, animam, lélekzetet vesz, lélekzel; (költ.) d. poculum, ürít, Bacchum stb. iszik; d. remos, evez, ubera, fej, lanas, fon, ilia, liheg, szuszog; d. os, arczát eltorzítja; (ritkán) equus, navis d. aliquem, visz, hordoz (a gyakoribb vehit» helyett). Innen a) vonva vezet, maga után húz, capellam; stella d. crinem, üstökösről; b) valahonnan lehoz, vesz, származtat, nomen ex aliqua re, principium ab aliquo; oratio ducitur a verbo, kezdődik. F) önállóan: via illa Romam ducit, Rómába viszen. G) az eléállítás fogalmával, épít, rak, alkot, csinál, eléhoz, teremt, rendez stb.: d. parietem, fossam, lateres, téglát vet, vivos vultus de aere, versus; d. funus, choros; d. alicui alapam, arczul csap. H) (költ.) fölvesz, kap, colorem, cicatricem, nomen.

2) átv. ért. A) vezérel, indít, vonz, rávesz, csalogat s több efféle: quo quemque ducit voluntas; oratio tua me d. ad credendum; fabulae ducere solent animos, megnyerni, megragadni, lekötni, így küln. szenv. duci re aliqua, valamitől megnyeretni, valamitől vonzatni: ducit illorum literis et urbanitate. B) (költ.) d. aliquem, rászed, megcsal. C) az időről, a) húz, hosszura nyujt, késleltet, bellum, eam rem longius; így is: d. tempus és aliquem, az időt valakire nézve megnyujtani, őt feltartóztatni, késleltetni; b) (ritkán, költ.) időt leél, eltölt, aetatem d. in literis. D) számít, felvet, felszámít, számításba tesz quoniam tria millia medimnum duximus. Innen a) d. rationem (valaki javára vagy előnyére számítást csinál) valakire v. valamire tekintettel van, valakiről v. valamiről gondoskodik: aratorum non minus quam populi, officii non commodi; d. suam rationem, magára gondol, a maga hasznát nézi; b) átalán valaminek tart, számít, vesz, tekint, becsül: d. aliquid parvi, pro nihilo, haec pro falsis; d. aliquem in numero hostium, eos loco affinium, olybá nézi, mint elleneit, rokonait; d. illos idoneos; d. aliquid honori, megtisztelve érzi magát, szerencséjének tartja, d. aliquem despicatui megvet.