dubitatio, onis, nn. [dubito]

1) véleménybeli, itéletbeli ingadozás, kétség, bizonytalanság: afferre d., okozni, tollere d., eloszlatni; sine ulla d. bizonyára; d. rei alicuius, valamiben; így is: d. de omnibus rebus; d. quale illud sit, faciendumne sit hoc; hic locus nihil ha bet dubitationis, e pont felett semmi kétség, hogy stb. Néha megfontolás, meggondolás, d. indigna homine.

2) habozás az eltökélésben, habozás, ingadozás, tétovázás, kétkedés: inter d. et moras senatus; nulla interposita dubitatione, és sine ulla dubitatione, minden habozás nélkül.