dubie, ih. [dubius]

sajátl. ingatagul, innen

1) alanyilag: kétkedve, határozatlanul, tétovázva, gondolkozva; inter confessum dubie dubieque negantem, se nem egészen megvallva, se nem határozottan tagadva, félig megvallva, félig tagadva; innen: non, nec, v. haud d., biztosan, határozottan, minden gondolkodás nélkül.

2) tárgyilag kétesen, bizonytalanul, küln. gyakran tagadással, non, haud d. kétségen kivül, elvitázhatatlanul, bizonyára.