†draco, onis, hn. [= drakwn ]

1) kigyófaj, melyet az előkelő házakban a delnők játékszer v. kedvencz állat gya nánt tartottak; (költ.) átalán sárkány, kigyó. Innen (újk.) A) kigyóalaku edény. B) vén szőlőtő. C) csillagkép az északi sarkhoz közel. D) egy tengeri hal, draco marinus, Bloch szerint a sárkány ripacshal, trachinus draco L. E) egy rudon álló sárkányalakú lobogó, a cohors zászlaja eredetileg parthus jelvény, Trajanus kora óta a római hadseregben alkalmazva.

2) sajátnév, Athenae törvényadója.