donec (ősk. donicum ), ksz.
1) (többnyire költ. és újk.) egy időben történő két cselekvényről, miglen, a meddig, addig a mig, mig csak: d. eris felix, multos numerabis amicos.
2) egymás után következő két cselekvényről, mig, addig a mig: haud desinam, d. perfecero hoc. Gyakran megelőzi: usque, usque adeo (eo), eo usque, in tantum, a meddig, azon ideig; tagadás után néha igy is lehet fordítni «mielőtt»: me attrectare nefas d. me abluero.