dominor, álszenv. 1. k. [dominus]

1) uralkodik, úr (vagyok stb.), gyakran némi gyűlöletes fogalommal = kényuraságot gyakorol, zsarnokoskodik, úrkodik, urat játszik: d. Carthagine, in urbe; d. inter aliquos; d. in adversarios, felett, d. in capite fortunisque hominum, felett. Innen átv. ért. legtöbb béfolyása van, legtöbbet tehet: eloquentia d. nomine in libero populo; d. in judiciis (l. dominatio); (költ.) lolium et avenae dd., borítják el.

2) (ősk.) szenv. kormányozzák, uralkodnak rajta.