dominicus, mn. [dominus]

(ősk. és újk.) úrhoz tartozó, úri, úr-, palatum. ||Küln. A) császári, uralkodói. B) Krisztus Jézust illető, az «Ur»-ra vonatkozó, passio, kínszenvedése; dies vasárnap. Innen fn. a) dominicus, i, hn. (sc. dies), az «Ur» napja, vasárnap. b) dominicum, i, kn. a) (érts: sacrificium) vasárnapi mise, vasárnapi isteni tisztelet. b) (érts: aedificium) egyház, templom.