dominatio, onis, nn. [dominor]

1) uralkodás, uraság, rendszerint az egyedüli és kényuraság fogalmával, önkény: d. Cinnae, d. superba, impotens; d. judiciorum v. in judiciis, korlátlan hatalom a― felett (az ügyvéd rendkivül nagy tekintélyéről és befolyásáról).

2) (újk.) összerüen t.-ben uralkodók.