domesticus, mn. [domus]

házi,

1) házhoz tartozó, házi, ház-: parietes dd.; vestis d., otthon viselni szokott öltözet, házi köntös, sententia, melyet csak otthon nyilvánít az ember; (költ.) d. otior, otthon.

2) a családhoz, a háztájhoz tartozó, családi, család-: luctus d., családi gyász, praecepta dd., házi nevelés; usus d., a családi körben való társalgás; homo d., családtag v. házi barát, praedo d., házi tolvaj. Innen domestici, orum, hn. t. egy család v. háztáj tagjai, innen a) család, b) cselédség, c) a császárkorban küln. a császári ház katonasága, a császár saját hadcsapatai; vagy egy magas rangu tisztviselő környezete, hivatalos személyzete.

3) ellentétben a nyilvánossal, idegennel v. külföldivel: a) magán, saját, sajátságos: d. copia rei frumentariae; d. judicium atque animi conscientia; res dd., saját házi ügyek; literae dd., magán-levelezés. b) belföldi, hazai, honi s több efféle; mos d., bellum d., polgárháboru; dd. insidiae; externa libentius recordor quam domestica, mint eseményeket saját népünk történeteiből; dd. furiae, benső, saját keblében dühöngő.