dolus, i, hn.

csel, fortély, fogás, és küln. (a törvénytelenség és erkölcstelenség tulnyomó fogalmával) csalás, álnokság, ravaszság (mely jelentésében, kivált a régibb nyelvben, mint törvénykezési msz.-hoz mindig oda mondották ezt: malus szándékos és roszakaratu csalás). Innen (költ. és újk.) az, mi által valakit rászednek, cselszövény, «kelepcze», eszköz a csalásra: deludere dolos, a há lóból kimenekülni, subterranei dd., földalatti rejtekútak. Személyesítve Dolus, i, hn. a csalás istene.