1. dolo, 1. [dolo]
1) fejszével megmunkál, kibárdol, megfarag, kifarag, taleas; d. scyphum caelo, kiváj; dolatus e robore (költ.).
2) átv. ért. A) d. aliquem fuste, elver, megdönget. B) (Pl.) d. dolum, kigondol, ármányt sző. C) az irályról, d. opus (ellentét: perpolire), mintegy durvájából kifarag, kinagyol, a munkát elsőbben csak úgy nagyjában dolgozza ki.