doctus, mn. kf. és ff. [r. doceo ]

1) mint doceo r.-je: docta prece blandus (költ.), (költő által) betanított imával könyörögve.

2) A) hol valami tudományról s több efféléről van szó, tanult, müvelt, tudós, kiképzett, homo; Latine d., a ki latinul ért, szintígy: doctus literis Latinis, d. fidibus, ki a cziterázáshoz ért; (költ.) doctus juris, törvénytudós, d. ad malitiam. B) hol valami művészet és képesség forog fenn, alkalmas, ügyes, gyakorlott: d. puella (énekesnőről); dd. manus, brachia; (költ.) doctus fandi, a beszédben canere, az éneklésben.

3) (költ.) okos, eszes, ravasz, kitanult.